A világ ma politikai oldalakra van osztva. Egy lépést sem tehet az ember a nélkül, hogy meg ne kérdeznék tőle, hová is tartozik, melyik oldalhoz húz. A kétpólusú világ nem enged kapaszkodót, nem biztosít szürke zónát, nem hagy harmadik alternatívát. Azt mondja; “Aki nincs velünk, az ellenünk van!” Fájóan ismerősek nekem ezek a mondatok. Én Beregszászon születtem, sokszor hallottunk ott is effajta beszédet. Éppen ezért tudom és hiszem is, hogy nem csak horizontálisan lehet gondolkodni. Nagy baj az, ha nem nézünk a lábunk alá Szentendrére és nem nézünk a fejünk fölé a JóIstenre sem. Ha csak azt nézzük, hogy ki áll balra és ki áll jobbra tőlünk. Márpedig ez hibás gondolkodás. Sokkal fontosabb, hogy azt nézzük, ki az, aki legalább annyira – vagy tán még jobban is – szereti a várost, mint mi.
Ne engedjük, hogy az országos politikai csaták Szentendre érdekei elé kerüljenek, mert egy felelős város ellenségek helyett együttműködő partnereket keres.
Tisztelt Szentendreiek!
Az együttműködés nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értenünk, de azt igen, hogy kompromisszumokat kell találnunk, amik mentén a várost kivezethetjük a recesszióból és újra talpra tudjuk állítani. Ehhez elkötelezett vezetőkre, szakmailag hozzáértő és felelős végrehajtó apparátusra és naprakész tervekre van szükségünk.
Egy város vezetésétől az emberek joggal várják azt, hogy a szűkös időkben is a megoldásokat keresse a kifogások helyett! Hogy felelős gazdálkodást folytasson, amely tervez a nehézségekkel és időben felkészül változásokra. Mert valódi szakértelem és felkészültség nélkül a legjobb stratégai is csak ábránd marad!
Egy vezető sohasem lehet jobb jogász, mint a jogászai. Sohasem lehet jobb közgazdász, mint a közgazdászai és sohasem lehet jobb mérnök, mint a mérnökei. A JóIstentől kapott felelősség és a választóktól kapott bizalom senkit sem jogosíthat fel arra, hogy azt higgye mindent tud és mindenhez ért!
A mi közösségünkben senki sincs a másik felett vagy alatt, mi egymást szakmailag támogatva és a hozzáértést elismerve hozzuk meg a közös döntéseket. Kívánom, hogy minél előbb váltsa fel az egyént, a közösség!
